A fájdalom törvénye: miért van fájdalom a Földön?

Ha téged, vagy a családodat értelmetlennek vélt veszteség, , szenvedés, betegség vagy halál éri, vajon jónak és igazságosnak tartod Istent?

„Ha jó, akkor hogyan engedheti ezt?”

Kérdezted már: „Ha Isten jó, akkor hogyan engedheti ezt?”. Vagy, ha magadat hívőnek tekinted: „Miért ver ezzel Isten?”.  Igen, sok fájdalommal találkozol, látsz szegénységet, éhínséget, betegséget, háborút. Ha téged, vagy a családodat értelmetlennek tartott veszteség, betegség vagy halál éri, vajon jónak tartod Istent?

Mindenütt és mindig megjelenik a fájdalom. Ez a dualitás törvénye. Fájdalom nélkül nem ismerheted meg a szeretetet. A fájdalom és a szenvedés mindig lehetőség visszatérni Istenhez. De sokakat éppen a fájdalom választ el Istentől. Ahogyan a gyermekedet könnyű szeretni, úgy könnyű a jólét örömében szeretni Istent. Ahogyan nehéz az ellenségedet szeretni, úgy nehéz a fájdalomban Istent szeretni.

A fájdalom megváltoztat

Olyan dolgot teszel, amit egyébként nem tennél. Gondolj csak azokra, akiket kínzással vallatnak – ezt megteszik ma is. Voltak, akik olyan dolgokat is bevallottak, amit el sem követtek, mert a fájdalom annyira elviselhetetlen volt számukra. Voltak persze igazán hősök, akiket testi vagy lelki terrorral sem lehetett megtörni. Te melyik lennél?

A fájdalom olyan határokat tör át benned, ami által megteszel olyat, amit azelőtt nem, és el sem tudtad képzelni magadról, hogy képes lennél rá. Van, aki félre teszi büszkeségét és erkölcsi tartását és az eddig szilárdnak gondolt hitét is, és például lop, ha nem lát más választási lehetőséget, csakhogy a gyermekének enni tudjon adni.

A fájdalom megpróbál

...tovább olvasom »

Eddig azt gondoltad magadról, igaz és hűséges vagy, de most mégis elárulod a hitedet, magadat; elárulod a társadat, hogy mentsd a gyermekeid életét.

Amíg látsz lehetőséget, hogy tégy valamit, hogy kimenekülj a fájdalomból, talán azt is megteszed, ami ellen tiltakozik minden porcikád. De eljöhet az a pillanat, az a tehetetlenség, ami megadásra késztet.

A fájdalom bevisz magadba, a testedbe, a lelked legmélyére, elvisz a megadásba, a rábízásra. A rábízás azt jelenti, átadod magad az elfogadásnak: a sürgető „már legyen vége” gondolat még ott van ugyan benned, de hívőként Istenhez szólsz: „Istenem, csak benned bízom”, ha nem találsz kimenekedést, a végén talán úgy szólsz, ahogyan azt Jézus tette a kereszten: „Istenem, mért hagytál el engemet”. Ekkor megnyílhatnak az elméd olyan kapui, melyek még eddig soha, és talán a megadás, a sorsod Istenre bízása fordulatot hoz.

Ekkor olyan változás történik benned, ami által képes vagy olyan erőket megmozgatni, amelyek a sorsodat megfordítják. Talán megbocsátasz magadnak, talán megbocsátasz Istennek, vagy meglátod valamelyik korábbi cselekedeted súlyát és átéled annak másokra mért hatását, ami által megbánod azt…

Ez a te fejlődésed útja. Amikor legközelebb találkozol a fájdalommal, talán már megadóbb módon viszonyulsz a történéshez, mert már kezded érteni, hogy valamit neked tartogat, valami módon te okoztad azt. Ez már az alázat törvénye. A látásnak egy új dimenziója tárul fel előtted, ami a megvilágosodás bizonyos szintjeibe juttathat. Ekkor talán tudsz majd így gondolkozni: „egyszer ez is vége lesz”.

A lelki fájdalom sokszor elviselhetetlenebb, mint a testi. A fájdalom egyeseket gonoszabbá, másokat jobbá tesz: egy választóvonal, egy kapu – kapu a jobb élet és a szeretet felé, de kapu a vádlás, a bosszúvágy és gonoszság felé is. Te magad döntöd el, melyik utat választod.

A fájdalomban úgy érzed, egyedül vagy és ez alkalom lehet arra, hogy gyötrelmedben újra, vagy életedben először, Istenhez fordulj. Fájdalom és szeretet kéz a kézben járnak. Ha nem éltél át fájdalmat, nem ismerted meg az igaz szeretetet: az igaz szeretetben benne van a részvét, az elfogadás, az , a jóakarás, a megértés, a segítség, a vigasztalás; mindaz, amire neked is szükséged volt fájdalmad idején.

« kevesebb