Istenhit és materializmus

A materialista azt gondolja, hogy önmagában az rejthet olyan intelligenciát, ami által az képes önmagától, saját fizikai elemeiből olyan struktúrákba szerveződni, ami valamilyen működést tud produkálni.

Érzékszerveink

Képzeljük el, ha nem volna orrunk: fogalmunk sem volna az illatok és szagok jelenlétéről. Kémiailag és műszerekkel érzékelnénk a levegőben keringő gázokat, de nem ismernénk olyan speciális tulajdonságukat, ami önmagában is egy csoda. A csoda az, hogy van egy olyan műszerünk (több is), amivel az anyagok milyenségét a „távolból” érzékeljük.

Ha egy kicsit durvábbra vesszük a dolgot: érdemes lenne elgondolkozni azon, hogy vajon ebből az anyagi világból mit volnánk képesek megismerni akkor, ha egyetlen érzékszervünk sem lenne. Sajnos pl. egy vak vagy süket ember mennyivel kevesebb értékes valóságot tapasztal, mint egy egészséges ember. Képzeljük el, hogy sem hangokat, sem szagokat, sem ízeket, sem színeket, sem teret nem érzékelünk. Természetesen az életünk lehetetlen volna. Ezt pusztán az elmélkedés szintjén tegyük meg, azért, hogy felfogjuk, mennyire fontosak a számunkra az érzékszerveink. Gondoljunk egyébként olyan állatokra is, amelyeknek a miénktől eltérő, kifinomult, speciális érzékszerveik vannak. Például érzékelnek elektromos, mágneses, vagy egyéb erőtereket. Például a tüskés rája érzékeli a közelében lévő állatok izommozgását, azok izmainak elektromos jeleiből.

Ha valaki egy kicsit elgondolkozik az érzékszerveink finom működésén ­ ­– ami egyébként nem témája ennek az írásnak –, akkor már ez alapján is kell, hogy érezze, hogy ezek az igen finom műszerek, valamilyen tervezés eredményei.

Az anyagban rejlő intelligencia

A materialista persze azt gondolja, hogy az anyag rejthet olyan intelligenciát, amely által képes önmagától, saját fizikai elemeiből olyan struktúrákba szerveződni, ami valamilyen működést tud produkálni. Ez értendő természetesen a legelemibb szinttől az egészen komplex struktúrákig, azaz az emberig bezárólag. Vajon mi az a legelemibb szint, ahonnan elindul ez a szerveződés? Erre a válasz a tudomány mai állása szerint adható meg. Ez a válasz a korok előrehaladtával egyre változik, mondhatjuk, egyre finomodik. Más volt ez a válasz ötven, más kétszáz és más ezer évvel ezelőtt.

...tovább olvasom »

A kérdés azonban nem ez. Ezek csak a megfigyeléseink eredményei, amik pusztán csak azt bizonyítják, hogy a tudomány képes egyre mélyebbre hatolni a valóság megismerésében. Képes volt felismerni a mikrovilág felépítését, képes volt feltárni egyes folyamatok, sokszor egészen bonyolult összefüggéseit és mechanizmusait. Ez azonban még mindig csak arra alkalmas, hogy ez által segítse az életünk különböző területeinek komfortosabbá tételét, vagy a civilizációs problémánkra egyre több és egyre jobb válaszokat és esetleges megoldásokat adjon.

De a lényegi kérdést még mindig éppen csak súroljuk.

Visszatérve tehát: az anyagi világ, ami körülvesz bennünket, és amelynek fizikai szinten mi magunk is része vagyunk, valamilyen módon felépült, és létrejöttek az egészen bonyolult, komplex működésű rendszerek. Egy biológus, egy biokémikus, egy anatómus nagyon jól tisztában van azzal, hogy milyen bonyolult, összetett rendszer például az emberi test. Nem kell utasítanunk a testünket arra, hogy keringesse a vérünket, hogy pumpáljon a szívünk. Nem kell szólnunk az emésztőszerveinknek, hogy ettünk, tehát termeljen megfelelő emésztőenzimeket, ha el akarunk jutni egyik helyzetből a másikba, nem kell erre külön tudatos utasításokat adnunk az izmainknak és a porcikáinknak, mégis jelek millióit továbbítjuk azok felé az agyunkból és ugyanúgy jelek milliói csatolódnak vissza az agyunkba a mozgás legapróbb eredményeiről is, ami által valóban a megadott irányt vesszük és tartjuk.

Talán az anyag több, mint látható fizikai tömörülés?

Ezekről a tudósok könyvtárnyi könyveket töltöttek már meg. Mindezek a csodálatos folyamatok azonban valahogyan képesek összeállni, képesek működni látszólag önmaguktól. A mai napig fogalma nincs a tudóstársadalomnak ezeknek a rejtett erőknek és folyamatoknak a működéséről.

Az emberek egy része ezekről úgy vélekedik, hogy: ezt látja, ez van, így képes az anyag intelligens struktúrákba szerveződni magától, és kész. Megjegyzem, ezek a struktúrák a mai napig az emberi találmányok alapjait képezik. A legtöbb találmány alapja valamilyen formában a természetben fellelhető, sőt a legtöbb találmány még meg sem született, mert még nem jutottunk el odáig, hogy a természetben található struktúrákat, anyagokat és mechanizmusokat teljesen felismerjük (pl. izomzat, a fehérjék ilyen minőségű struktúrája, az agy, az idegrendszer és impulzusai stb.)

De újra és újra az anyag körül forgolódunk. Ideje egy szinttel elrugaszkodni, és végre más dimenzióba lépni. Nos, pontosan ez az a sarkalatos pont, ami a választóvonal, ami a két határa. Valójában értelemmel nem átléphető, bár az értelem némely esetben képes rámutatni a jelenségek mögött álló magasabb rendű szervező erőre.

Az anyagon túl

Ez már az a terület, ahol értelmetlenné válik minden magyarázat, minden bizonyítás, vagy bizonygatás. Mindenkinek magánügye a kérdés, és belső felismerésére bízatott a dolog. Nyilvánvalóan jelenségek óriási tárházát lehetne felsorakoztatni, ami az egyik vagy másik fél álláspontját lenne hivatott bizonyítani vagy éppen megkérdőjelezni.

Egy biztos, a tudomány nem képes látni még az anyagi valóságot sem, például keresi a sötétanyagot és más rejtett erőket… Ha ilyen fogalmakat vennénk elő, mint , szomorúság, kedvesség, harag, hűség, hit, remény, megérzés vagy mindenek fölött a legkomplexebb, a szeretet; ezek is csak végeláthatatlan vitatkozás tárgyaivá válnának, és nem vinnének előre, nem használnának egyik félnek sem. De gondoljuk azért meg, vajon ezek is képesek előállni pusztán az anyagból, vagy kell valami több?

Így hát nekünk, kik istenhívők vagyunk, megmarad a hit, remény és szeretet; és az ezekből származó béke. Mind e mögött pedig rejlik az isteni tudás, amely összetartja ezt a világegyetemet, amely mozgatja a galaxisokat, amely fenntartja és működteti a bonyolult struktúrákat a legkisebb láthatatlan erőktől a legnagyobbakig.

« kevesebb